Milliók példaképe, aki szentül hitte: a világot jobbá lehet tenni

A világ cserkészei emlékeznek, ünnepelnek és elsősorban büszkék február 22-én. 

"Bi-Pi azt mondta, harcban győznünk kell!"-énekeljük a jól ismert cserkészdalban. 165 éve született lord Robert Stephenson Smith Baden-Powell of Gilwell, a cserkészet megalapítója. Hosszú életút állt már mögötte, mikor 1941. jan. 8-án elhunyt. A mai nap, február 22-e a cserkészet napja.

Baden-Powell (becenevén csak Bi-Pi) 1857. február 22-én született, Londonban. Apja egyetemi tanár és anglikán lelkész volt, anyja katonai és gyarmatosító családból származott. Édesapja 1860-ban elhunyt, így az anyja egyedül maradt a hét gyerekkel. Nehezen, de szeretetben éltek. A fivéreivel gyakran mentek természetjárásra, portyára.

13 évesen Robert felvételt nyert a Charterhouse Iskolába (ez az iskola egy ősi iskola, 1611-ben alapították). Godalmingba költözött, ami nem volt messze az iskolától. (Ezek a helyek Dél-Angliában találhatóak.) A legélénkebb tanuló volt, az összes diákkal jóban volt. Szeretett focizni, kiváló humora volt, szuperül rajzolt és énekelt. Szerette diáktársait szórakoztatni.

Az iskola elvégzése után katonai pályára lépett. Indiába küldték, alhadnagyként (second lieutenant). Érdekesség, hogy ez a magyar rendfokozatban a hadnagynak felel meg, az angol hadnagy [lieutenant] ugyánis itthon "főhadnagy"-ot jelent. 

India ekkoriban még angol gyarmat volt, így a brit hadsereg 13. huszárezredéhez csatlakozott. Szolgálatát kiválóan végezte, 7 évvel később már századosként szolgált. Ügyes vadász is volt, vaddisznódöfésben az elbeszélések szerint az élen járt. A vaddisznódöfés egy olyan vadászat, hogy a megriasztott disznót az ember lovon kergeti és leszúrja lándzsával. Veszélyes sport, mert a disznó a menekülés helyett sokszor választja a támadást.

1887-ben Robertet áthelyezték Dél-Afrikába, az ottani gyarmatokra. A helyi törzsek támadásait verte vissza, akik egyébként felnéztek a tapasztalt tisztre, sőt, 

a soha nem alvó farkasnak nevezték. 

Ekkoriban lett Zuluföld angol gyarmat, hivatalosan protektorátus. Viszont 1895-ben eldurvult a helyzet. Ekkoriban intéztek a búrok (holland telepesek) támadást az angolok ellen. A búr hadsereg tizedakkora volt, de szervezettebb, mint a briteké. A búrok több nagyvárost vették körül. Bi-Pi Mafekinget védte. Az ostromgyűrű alatt bravúros módszereket használtak, hogy valahogy túléljék a városban 217 napon át, és az ellenséget többször kikémkedték. Utóbbit gyakran fiatal fiúk vitték véghez. Ekkor kezdett gondolkozni a cserkészet gondolatán. 

Az angol-búr háborúhoz nem mellékesen hozzátartozik, hogy az angolok a búr civilekkel sokszor rendkívül kegyetlenek voltak, itt hozták létre az első koncentrációs táborokat.

1901-ben Bi-Pi hazatért a szigetországba, mint a nagy hős ezredes (colonel), aki megmentette Mafekinget. Rengeteg kitüntetést kapott, és megírta a katonáknak a Felderítői kézikönyvét. E szerzeményét a kamasz fiúk is szívesen olvasták, az iskolákban is használták tankönyvként. Robert nagyon örült a sikernek, és gondolkodott egy olyan könyvön, amit kifejezetten a fiúk számára írna. Felhasználta a tapasztalatait, az előző könyvét, továbbá más népek szokásait, az ókortól az akkori jelenkorig. Sokat tanulmányozta az indiai, afrikai és indián emberek életét, sőt, a búrokét is. A könyvbe beleírta, hogy hogyan lehet egyszerűen étkezni, aludni, szőni, sátrat varrni, tutajt építeni, csomót kötni, horgászni, tüzet gyújtani stb. A cserkészet, mint ötlet egyre biztosabbá vált, így 1907 nyarán elvitt 20 fiút táborozni Brownsea szigetére. Ez a sziget Dél-Angliában van, a Poole-i tengeri öbölben. A tábor hihetetlenül jó volt, mindegyik fiú élvezte. Bi-Pi a megkezdett könyvébe beleírta a brownsea-i tapasztalatait, maga illusztrálta a könyvét kiadta 1908-ban. 

Ez a könyv a Scouting for boys, a Cserkészet fiúknak, a cserkészet alapműve. 

A kiadása után azonnal felvásárolták a könyvesboltokban, és sorra alakultak a cserkészcsapatok. Eleinte Nagy-Britanniában, majd számos más országban is elterjedt a könyv és a cserkészet is. 1910-ben Bi-Pi visszavonult a hadseregből és nekikezdett a "második életének". 

A mozgalom folyamatosan nőtt. 1910-ben Robert huga, Agnes megalapította a lánycserkészetet. Agnes később lemondott a vezetőségről és Bi-Pi felesége, Olave vette át a vezetést. 1920-ban tartották Londonban az első dzsemborit. A végén a sok cserkész Bi-Pit a világ főcserkészének kiáltották ki. 

1929-ben elérte a 2.000.000 főt a cserkészek száma. 

Bi-Pi ez évben kapta meg V. György királytól a lord címet. A világ minden pontjára hívták a cserkészek. 1933-ban Magyarországon is járt, a gödöllői dzsemborin. Gróf Teleki Pálnak, a magyar főcserkésznek dicsérte a magyar szövetséget, ami véleményem szerint mai napig virágzik (a keleti blokkban be volt tiltva a cserkészet a kommunizmus alatt). Bi-Pi kifejezetten cserkészvezetők számára is írt könyvet, a Cserkészvezetőt.

Bi-Pi 1937-ben visszaköltözött Afrikába, ezúttal Kenyába. Egy csendes helyen élt feleségével, az ablakából látta a Kenya-hegyet. 1941. január 8-án halt meg. Az utolsó levelét a cserkészekhez címezte, ahonnan idéznék pár sort: 

"A boldogsághoz vezető igazi út az, ha másokat teszünk boldoggá. Próbáljátok meg úgy itthagyni ezt a világot, hogy jobb legyen, mint ahogy kaptátok, és amikor eljön halálotok órája, azzal a boldog érzéssel halhattok meg, hogy legalább nem vesztegettétek az időtöket, hanem megtettétek a magatokét." 

Talán vitán felül áll, mennyire igaz, nemcsak cserkészek számára.

Emlékezzünk Robert Baden-Powellre, Bi-Pire, aki ezt a csodálatos közösséget megalkotta. És kérem minden cserkésztestvéremet, hogy vállalják büszkén, hogy cserkészek vagyunk! 

egy cserkész

#UniKornis #hírszerző

EZEKET IS AJÁNLJUK!