Beszélgetés Csongor-Kiss Rita Tanárnővel nyelvről, iskoláról,
közösségről.
Hogyan telik a Tanárnőnek a digitális időszak második felvonása?
Sajnos egyre inkább nehezemre esik leülni a géphez, türelmetlenebb vagyok az arctalan, hangtalan diákokkal, dühít, ha értékes percek mennek el technikai problémák kezelésével, magyarázkodásokkal. Így egy online óra fele olyan hatékony, mint az osztálytermi. Persze sajnálom is a tanítványaimat, hogy kiesett egy évük, ami talán soha nem jön vissza.
Az azonban kétségtelenül kényelmes dolog, hogy lehetsz otthoni, kényelmes ruhában, lábbeliben, a lyukas órákat jobban ki tudod használni, főzhetsz egy gyors ebédet. Nem kell magnót, laptopot cipelned, kulcsokat keresgélned, fegyelmezned. Mindezek ellenére nagyon várom már a nyitást, a tantermi órákat, a diákjaimat, a munkatársaimat.
Mesélne kicsit a váci éveket megelőző időszakról? Tanított más iskolában?
Pályakezdőként Dunaföldváron a Magyar László Gimnáziumban tanítottam 12 évig, itt születtek és cseperedtek fel a gyermekeim. 2000-ben visszaköltöztünk a Bakonyba, ahol felnőttem. Így kerültem a Pápai Református Gimnáziumba. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem Dr. Kálmán Attila igazgató urat, aki nagy hatással volt a pedagógus pályámra. Onnan 2008-ban a budapesti Lónyay utcai Református Gimnáziumba kerültem és 2 csoda osztálynak lehettem az osztályfőnöke. Közben Gödre költöztünk, és mit ad Isten, épp német szakos tanárt kerestek a váci Piarista Gimnáziumban. Nos, már itt is a hetedik évemet töltöm, és nagyon remélem, hogy innen megyek majd nyugdíjba.
Miért pont a német? Sokak szerint elegendő angolul beszélni, hiszen az a világnyelv.
A 100 lelkes bakonyi falu, ahol a gyermekkoromat töltöttem, egy sváb település, Németbánya (Deutschhütten), ahol még
a régi öregek csak németül beszéltek; az utcán, a templomban. a vegyesboltban, munka közben.
A boltos bácsi volt a szomszédunk, tőle tanultam az első német szavakat, dalokat, mondókákat. Így kezdődött, majd a budapesti Kossuth Lajos Gimnázium nemzetiségi tagozatán folytatódott, ahol sok tantárgyat németül tanultunk, így elég biztos nyelvtudást szerezhettünk.
Az angol nyelv sajnos kimaradt az életemből, mert annak idején mi még kötelezően oroszt tanultunk, és a német mellett már 3. nyelvnek nem vehettem fel. De éppen 2 hónappal ezelőtt kezdtem el angolt tanulni Salamon Ágota tanárnőnél, és nagyon élvezem, hogy már én is be tudok kapcsolódni a beszélgetésbe, ha itt van Pietro, a lányunk barátja, aki ugyan olasz, de mindenki angolul beszél vele a családban.
Milyennek találja a piarista gimnáziumot? Milyenek a diákok, a kollégák?
Eddigi tapasztalataim azt mutatják, legalább 3-4 évnek el kell telnie ahhoz, hogy azt érezd, ez már nem csupán egy munkahely, hanem ISKOLA, csupa nagy betűvel. Nos, én itt már 2 év után ezt éreztem. Talán azért is, mert akkor kaptam egy kis csapatot, akikkel már ötödik éve együtt vagyok, valamint igazgató úr akkor kért meg, hogy vegyem át tőle a PAD-ot.
Szeretek diákokkal együtt dolgozni, tervezni, megvalósítani, reflektálni. A fiatalos közeg fitten tart, folyamatos megújulásra hív.
Nagyon jó a tanári közösség, különösen a nyelvtanári csapat, akikkel iskolán kívül is rendszeresen összejövünk. És nem utolsó sorban a 9. a osztály, akikre nagyon büszke vagyok, mert fantasztikusan összetartó, vidám, kreatív csapat, akikkel számos közös élmény van már mögöttünk, és remélem még több előttünk.
Milyen hobbikat űz, vannak szeretett tevékenységei?
Szeretek kerékpározni, túrázni, ping-pongozni, a Duna parton sétálni, és újabban kenuzni. Tavaly a férjemmel 3 nap alatt hazaeveztünk a Győr melletti Vénekről. Idén a Tiszára megyünk, Tiszabecstől Tokajig tervezzük a túrát.
Emellett szeretek énekelni, táncolni, olvasni, jó zenéket hallgatni és filmeket nézni. A másik nyári programunk, amit már nagyon várok, az Ördögkatlan fesztivál a Villány környéki öt településen.
A Tanárnő aktív szerepet vállalt az iskolai programok szervezésében, a PAD koordinálásában. Hogyan tekint a jövőre, mik a számításai a vírussal, az iskolai közösségekkel kapcsolatban?
Éppen tegnap volt a tartományi Diákönkormányzatok online találkozója, ahol mi is jelen voltunk Nagy Anna tanárnővel, aki átvette tőlem a PAD-ot. Jó volt újra látni a diákokat, akik képviselték iskolánkat. Sajnos ebben az évben a Gólyaavatón kívül semmilyen diákönkormányzati szervezésű program nem valósulhatott meg. A mindig fergeteges tanévzáró esemény, a PAD-nap sajnálatos módon már másodszor marad el az idén.
Fel kell készülnünk arra, hogy a mostanában gyakran emlegetett poszt Covid tünetek mellett súlyos poszt karantén tünetekkel is kell számolnunk. Ez az időszak testet lelket próbára tett, a számítógép- illetve játékfüggőségtől a depresszióig sok mindennel szembesülhetünk.
A közösségek összetartó ereje most még fontosabb mint valaha. Ki kell mozdulni, tudatosan keresni kell az offline nyári elfoglaltságokat, szabadtéri programokat.
Remélem veled is gyakran találkozom majd a bicikliúton (ebben biztos vagyok - a szerk.). |
Folytatjuk a keresztény édesanya és tanúságtevő életének bemutatását, ha még nem olvastad az első részt, itt megteheted!